A
települést a XIV-XV. század körül
alapították.
A középkorban fontos szerepet játszott, hiszen
áthaladtak rajta a posta-, só- és hadiutak.
A legelső adat a XIV. századból
származik a községre vonatkozóan, amikor birtokosa
a Rátold nemzetség volt. Ekkor
még Dobichan, Dybichan, Dabachanyw
alakban szerepelt a település neve. Rátold nemzetséget
követték a Putnoki, Kakas és
Lorántffy családok, majd a XVI.
században a Balassák.
A török 1555-ben felégette a
falut, ezáltal sokáig néptelen volt, pusztán állt,
lakosai nem voltak, ezért egy ideig a ma már nem
létező, de a középkorban még hozzátartozó Suponyó
falu nevéről, Dubicsányt
is Suponyónak hívták. Ekkoriban
a község a putnoki vár várnagyának kezelésébe
tartozott, s birtokosai is rendszerint ők voltak.
A protestanizmus korán híveket talált a községben,
de a lakosság csekély létszáma miatt csak Sajókaza,
később Putnok leányegyháza volt.
A XX. század első felében az
erdők bírtak nagy jelentőséggel, a három erdőbirtokos
mellett társulás is létezett a kisebb gazdák erdeinek
kezelésére. A nagyobb birtokosok gyümölcstermesztéssel
is foglalkoztak.
Már ekkor megépült a vasútállomás, 1 tantermes
elemi népiskolával rendelkezett a község.
Híres volt az itt szőtt házivászon is.
A régi mezőgazdasági hagyományok folytatásának,
a bányának, valamint Kazincbarcika
és Ózd közelségének köszönhetően
a munkanélküliségi ráta a megyei átlag alatti
volt, melyre kedvezőtlen hatást gyakorolt a bányák
és az ózdi üzemek bezására. |
|
