A
települést a XIV-XV. század körül
alapították. A középkorban fontos szerepet
játszott, hiszen áthaladtak rajta a posta-,
só- és hadiutak. A legelső adat a XIV. századból
származik a községre vonatkozóan, amikor
birtokosa a Rátold nemzetség volt. Ekkor
még Dobichan, Dybichan, Dabachanyw alakban
szerepelt a település neve. Rátold nemzetséget
követték a Putnoki, Kakas és Lorántffy családok,
majd a XVI. században a
Balassák. A török 1555-ben felégette a falut,
ezáltal sokáig néptelen volt, pusztán állt,
lakosai nem voltak, ezért egy ideig a ma
már nem létező, de a középkorban még hozzátartozó
Suponyó falu nevéről, Dubicsányt
is Suponyónak hívták. Ekkoriban a község
a putnoki vár várnagyának kezelésébe tartozott,
s birtokosai is rendszerint ők voltak. A
protestanizmus korán híveket talált a községben,
de a lakosság csekély létszáma miatt csak
Sajókaza, később Putnok leányegyháza volt.
A XX. század első felében
az erdők bírtak nagy jelentőséggel, a három
erdőbirtokos mellett társulás is létezett
a kisebb gazdák erdeinek kezelésére. A nagyobb
birtokosok gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak.Már
ekkor megépült a vasútállomás, 1 tantermes
elemi népiskolával rendelkezett a község.
Híres volt az itt szőtt házivászon is. A
régi mezőgazdasági hagyományok folytatásának,
a bányának, valamint Kazincbarcika és Ózd
közelségének köszönhetően a munkanélküliségi
ráta a megyei tálag alatti volt, melyre
kedvezőtlen hatást gyakorolt a bányák és
az ózdi üzemek bezására. |
|
